Kerstin Gier: Rubinvörös - Értékelés | Hermione

Eredeti cím: Rubinrot (Liebe geht durch alle Zeiten)

Oldalszám: 336 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Ár: 2999.-

Fülszöveg: 

"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."

Hogy én mennyire imádom Kerstin Giert! A Silber trilógia teljesen elvarázsolt, pár oldal után tudtam, hogy muszáj lesz elolvasnom az Időtlen szerelmet, így beszereztem az első részt, és ez valóban egy igen jó döntés volt!:D

A történet középpontjában, ahogy a fülszövegből is kiderült, az időutazás áll. A főszereplőnk, Gwendolyn hirtelen az előző évezredben találja magát, ami igencsak nagy problémát jelent. A család arra számított, hogy a lány unokatestvére, Charlotte örökölte az időutazó gént, hiszen maga Newton számolta ki, hogy ő lesz képes ugrálni az évszázadok között. Épp emiatt igen komoly neveltetésben részesült, egész életét az utazásra készülve töltötte, így mikor kiderül, hogy Gwendolynt illette ez a rendkívül érdekes és ritka képesség, hatalmas viták törnek ki a családtagok körében. Mindenki Gracet, az édesanyát hibáztatja, amiért hazudott egy nappal lánya születését illetően, hogy megóvja Gwendolyn gyermekkorát, normális életet élhessen vívás órák és társaik nélkül. Egy részről meg tudom érteni, hogy csak szerette volna megkímélni kislányát, viszont azért gondolhatott volna arra is, hogy attól, hogy hazudik, még azon a napon született, simán örökölheti az időutazó gént, felelőtlenség volt eltitkolni.

Ezután főszereplőnk körül felgyorsulnak az események, megosztják vele teendőit, neki pedig ellenkezés nélkül el kell kezdenie végrehajtani azokat. Így történik, hogy találkozik Saint Germain gróffal, aki -fogalmazzunk finoman- nem lopja be magát a lány szívébe. Aztán ott van Gideon, időutazótársa, akivel kezdetben nem igazán alakul jól a viszonyuk, viszont a könyv vége felé haladva megkezdődik egy változás, természetesen pozitív irányba.

A két fiatal fő feladata pedig, hogy meglátogassák időutazó társaikat -természetesen az előző századokban-, vért vegyenek tőlük, majd a konográf nevű szerkezetben egyesítsék ezeket, és fény derüljön a nagy titokra. Elég bizarrul hangzik, nemde? 

Gwendolyn és Gideon pedig belevág a kalandba, nem egyszer utaznak vissza az időben. És mi tagadás, nagyon stílusosan teszik mindezt. Gyönyörű, a korhoz illő ruhákban indulnak el útjaikra, teljesen beleolvadva a múltbéli környezetbe. Azonban valaki mégis tudomást szerez kilétükről, és vadul az életükre törnek, viszont szerencsére sikerül megmenekülniük (bizonyára mind meglepődtünk volna, ha ez nem így történik :D)

Kerstin Gier csodálatos fogalmazásmódja teljesen elvarázsolt, részletes leírást adott a helyszínekről, ruhákról, láttam magam előtt az eseményeket (és ugye nem én vagyok az egyetlen, aki nem színesben képzelte el a múltbéli helyszíneket, hanem szépiában?), a történet rendkívül izgalmas. És mindez vörös betűkkel van írva, imádom! Összességében tényleg, csak ajánlani tudom. Kötelező olvasmány!;)

Kedvenc szereplők:

Gwendolyn és Gideon
Nagyon megszerettem őket külön-külön, illetve együtt is, alig várom, hogy újra olvashassak róluk!

Kedvenc részek:

Hm, nehéz kérdés... Rengeteg vicces rész volt benne (szerintem a kedvenc idézetek magukért beszélnek), képtelen vagyok egyet kiválasztani:D

Kedvenc idézetek:

"– Feleségül akarsz venni? A Titanicon? Megőrültél?
– Olyan romantikus lenne!
– Kivéve azt a részt, amikor jéghegynek ütközünk. – A nő a férfi mellkasára fektette a fejét, arcát zakójába rejtette. – Annyira szeretlek – suttogta."

***

Valami keménynek ütköztem a vállammal. – Aú!
– Fogja már meg a kezét, Gideon, maga faragatlan fickó! – mondta Mr. George kissé méltatlankodva. – Nem bevásárlókocsit tol!

***

– Már megint beszélgettél a fali fülkével, Gwendolyn. A két szememmel láttam. 
– Igen. Tudod, ez a kedvenc fülkém, Gordon. Megsértődik, ha nem állok szóba vele.

***

"– Nem megmondtam, hogy maradj a kocsiban?! – Mivel nem reagáltam, Gideon megfogta a karom, és talpra húzott. Az arca színtelen volt. – Ez iszonyúan könnyelmű és… totál… veszélyes, és… – kényszeredetten nyelt egyet, és rám meredt – … és a pokolba is, meglehetősen bátor dolog volt."

***

– Még hogy én irigykedek? Erre a puhány alakra?
– Igenis irigykedsz. Mert Mr. Whitman a legvonzóbb, legférfiasabb, legokosabb heteroszexuális férfi a világon. És mert mellette te csak egy buta kölyök vagy!

– Köszönöm szépen a bókot – szólalt meg Mr. Whitman. Észrevétlenül bukkant fel mögöttünk (…) és persze most is – mint mindig – lélegzetelállítóan nézett ki.

 ***

Pontozás:

5/5*, minden egyes oldalát imádtam!<3

xoxo: Hermione