Eredeti cím: Simon vs. the Homo Sapiens Agenda (Creekwood 1.)
Oldalszám: 324. oldal
Kiadó: Libri
Ár: 2999. -
Fülszöveg:
"Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…"
Becky Albertalli az első olyan szerző, akitől ilyesmi történetet olvastam. Pontosabban, LMBT könyvet - és egyáltalán nem bántam meg, sőt! Mindig is érdekeltek az ilyen témájú sztorik és örülök, hogy elsőnek Simon-é akadt a kezembe. Én mindenkinek meleg szívvel ajánlom, engem hihetetlenül elvarázsolt és lekötött a mű. Gyorsan lehet vele haladni, számomra tényleg letehetetlen volt, leginkább a gördülékeny fogalmazásmód miatt, na és persze azért, mert annyira VALÓSÁGOS.
Főszereplőnk Simon, harmadéves gimnazista, szerető családja, barátai vannak - viszont egy óriási titkot rejteget magával kapcsolatban, mégpedig, hogy meleg. Teljesen átlagos hétköznapjai vannak, jól elvan mindenkivel, szóval úgy tűnhet, (kívülről) hogy minden a legnagyobb rendben. Eközben megismerkedik a neten a titokzatos Blue-val, és így e-mailek formájában láthatjuk a beszélgetéseiket. Szerintem ez egy ötletes megoldás volt, csak feldobta a könyv hangulatát.
Simon és Blue kapcsolata nem indul döcögősen, szinte rögtön összecsiszolódnak, és így szeretik meg az olvasók is a karaktereiket egyre jobban. Simon egy hihetetlenül kedves, humoros pasi, míg Blue inkább az a visszahúzódóbb, óvatosabb típus. A különbségek ellenére megvan köztük az összhang, később pedig a "kémia" is - és itt jön a feketeleves.
Sajnos, ha az ember nem vigyáz eléggé, akkor bármi előfordulhat. Így történt ez Simonnal is, akinek Martin Addison el tudta olvasni a Blue-val folytatott e-mailjeit, ezt pedig Martin ki is használta és megzsarolta Simont. Ez egy meghatározó cselekmény volt, innentől indul be igazán az események hada: Simon mindenki előtt titkolózik, ez pedig kihat a barátságaira, és egyéb kapcsolataira is. De ez nem ad a könyvnek egyfajta depis, szomorú alaphangulatot, hanem inkább feldobja azt. Nem lesz unalmas, végképp nem klisé az egész.
Leah, Nick, Abby - Simon barátai nagyon különbözőek, és őszintén: én csak Abbyt tudtam megkedvelni. Nick nem szerepelt túl sokat, ő nem lett a szívem csücske, Leah itt pedig egyenesen unszimpatikus volt. Mindig csak a depis, dühös lányt láttam benne, aki nagyon féltékeny Abbyre, mert több figyelmet kap, meg alapjáraton őt később ismerték meg, mégis mennyire jóban lett mindenkivel. Viszont ő állt ki Simon mellett, ő volt ott neki mindig, meg segített, ha baj történt.
Természetesen ebben a könyvben is nagy figyelmet fordítottak az iskolai terror-ra, mert ha kiderül, hogy meleg vagy... na, akkor tényleg kapod az ívet rendesen, ez pedig borzalmas! Csak ezért elítélni egy embert... és ócsárolni érte... szerencsére Simon mellett kiállt a drámatanára, Ms. Albright, ami egy jó megoldás volt szerintem az írónő részéről. :D
Összességében nagyon élvezhető a történet, kalandos, igazi érzelmi hullámvasút! Ne habozzatok elolvasni, garantáltan élvezni fogjátok, kikapcsol, megnevettet - és még a romantikus jelenetekben sincs hiány! Újraolvasós! ♥
"Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…"
Főszereplőnk Simon, harmadéves gimnazista, szerető családja, barátai vannak - viszont egy óriási titkot rejteget magával kapcsolatban, mégpedig, hogy meleg. Teljesen átlagos hétköznapjai vannak, jól elvan mindenkivel, szóval úgy tűnhet, (kívülről) hogy minden a legnagyobb rendben. Eközben megismerkedik a neten a titokzatos Blue-val, és így e-mailek formájában láthatjuk a beszélgetéseiket. Szerintem ez egy ötletes megoldás volt, csak feldobta a könyv hangulatát.
Simon és Blue kapcsolata nem indul döcögősen, szinte rögtön összecsiszolódnak, és így szeretik meg az olvasók is a karaktereiket egyre jobban. Simon egy hihetetlenül kedves, humoros pasi, míg Blue inkább az a visszahúzódóbb, óvatosabb típus. A különbségek ellenére megvan köztük az összhang, később pedig a "kémia" is - és itt jön a feketeleves.
Sajnos, ha az ember nem vigyáz eléggé, akkor bármi előfordulhat. Így történt ez Simonnal is, akinek Martin Addison el tudta olvasni a Blue-val folytatott e-mailjeit, ezt pedig Martin ki is használta és megzsarolta Simont. Ez egy meghatározó cselekmény volt, innentől indul be igazán az események hada: Simon mindenki előtt titkolózik, ez pedig kihat a barátságaira, és egyéb kapcsolataira is. De ez nem ad a könyvnek egyfajta depis, szomorú alaphangulatot, hanem inkább feldobja azt. Nem lesz unalmas, végképp nem klisé az egész.
Leah, Nick, Abby - Simon barátai nagyon különbözőek, és őszintén: én csak Abbyt tudtam megkedvelni. Nick nem szerepelt túl sokat, ő nem lett a szívem csücske, Leah itt pedig egyenesen unszimpatikus volt. Mindig csak a depis, dühös lányt láttam benne, aki nagyon féltékeny Abbyre, mert több figyelmet kap, meg alapjáraton őt később ismerték meg, mégis mennyire jóban lett mindenkivel. Viszont ő állt ki Simon mellett, ő volt ott neki mindig, meg segített, ha baj történt.
Természetesen ebben a könyvben is nagy figyelmet fordítottak az iskolai terror-ra, mert ha kiderül, hogy meleg vagy... na, akkor tényleg kapod az ívet rendesen, ez pedig borzalmas! Csak ezért elítélni egy embert... és ócsárolni érte... szerencsére Simon mellett kiállt a drámatanára, Ms. Albright, ami egy jó megoldás volt szerintem az írónő részéről. :D
Összességében nagyon élvezhető a történet, kalandos, igazi érzelmi hullámvasút! Ne habozzatok elolvasni, garantáltan élvezni fogjátok, kikapcsol, megnevettet - és még a romantikus jelenetekben sincs hiány! Újraolvasós! ♥
Kedvenc szereplők:
Simon volt az abszolút kedvencem, aztán természetesen Blue-t is megkedveltem, mellékszereplők közül pedig Alice, Simon nővére nyerte el a szimpátiámat. Ugyan nem szerepelt sokat, ennek ellenére érezhetően mégis ott volt Simonnak lelki támasznak, amikor csak szükség volt rá, meg személyes kedvencem, hogy mindig a "bubi" becenevet mondogatta Simonnak - már csak ezek a momentumok is mosolyt csaltak az arcomra. :D
Kedvenc részek:
Igazából nem nagyon van sok olyan kedvenc jelenet, amit ki tudnék emelni, hiszen az egész könyv a kedvencem. xD De ha választani kell, akkor a szívemhez a levelezések állnak közel, ami Simon és Blue között folyt. ♥
Kedvenc idézetek:
"Fura, mert Blue levelei eddig mindig kis extrák voltak, amik nem tartoztak a normál életemhez. De most már úgy érzem, hogy ezek az e-mailek az életem. Minden más mintha csak egy álom lenne."
***
"Időnként elfelejtem, milyen jó is csak hátradőlni, és figyelni a körülöttünk zajló életet."
***
"Nem kellene, hogy érdekeljen, hogy hülyék hülye szavakat aggatnak rám, és az sem, hogy ki mit gondol rólam."
***
"Arról beszélek, amikor kívülről tudjuk egymás gesztusait, de fogalmunk sincs, mi zajlik bennük. Mintha az emberek házak lennének, tágas szobákkal, de keskeny ablakokkal.
És hogy még így is annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat."
Pontozás:
Nem is kérdés, hogy megadom a maximális csillagot! Az elejétől a végéig imádtam a történetet, a humoros és romantikus részek miatt, na meg a komoly téma miatt is, hiszen sajnos nincs túl sok ilyen (még) a boltokban, de idővel, remélem még több hasonlóval találkozok majd! ♥
xoxo: Harley
